Nyúl Kornél

megfejtenélek, mondta kornél a lánynak, ha nem éppen én tennélek titokká.

már csak az álmaidban, csak ott voltam fiatal, szép és boldog, sóhajtott szomorúan O. már nem vagyok más, csak magam, már nem vigasztalhat a tudat, hogy legalább te olyannak álmodsz, amilyen mindig is szerettem volna lenni.

régen csak veled álmodtam, mondta kornél O-nak, most már más arcát látom, ha veled álmodok.

szoktál még álmodni velem? kérdezte E tekintete.

igen, gondolta, kornél, és már álmomban sem mertem odamenni hozzád.

a szürkület feljebb kúszik a falon.
a kabátok begombolva járnak.
szemem sötét kapualj.
előtte járnak az árnyak.
távolban fény világít.
hosszú lábak taposnak rajtam.
mindenki továbbmegy.
egyedül maradtam.