Nyúl Kornél

A szomszéd szoba ágyán takaróm alatt
úgy lapultam a fal tövéhez,
mint egy darab csönd; fehér párnatoll
ért számhoz, nyers volt és éles.
Holtan lestem anyám, miért vérez,
s a dühöngő apaember
árnyát, mely újra ütött a tört,
gyenge testre konokon.

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság

elmondhatom háromszor is jaj-jaj.

bárcsak egyszer úgy húznál magadhoz, mondta a lány kornélnak, mint az uborkasalátát a vasárnapi ebédnél.

sokat gondolkoztam rajtad, mondta kornél a lánynak. és alattad és mögötted.