a történet, E 
1 amikor szakítottunk, megkérdezték tőlem, terhes lettél-e. nem tőlem, számomra. – mesélte kornél e-nek.
és mit mondtál? – kérdezte e, aki most is annyira szép volt. azt, hogy sosem -felelte kornél – te sosem. meg hogy az én hibám volt. mert te vagy az egyik legjobb ember, akit ismerek.e kicsit idegesen felnevetett: ha akkor mondasz nekem ilyeneket, lehet, hogy sosem szakítunk. és akkor most tőled lennék terhes.
a történet, E 0 ó, kornél, még kis sem hűlt az ágy, még gyűrött a lepedő, még a mi páránk száll a levegőben, és maga máris mindenféle nőcskéket nézeget! nem érti maga az én lelkemet? nem érti, mennyire fáj ez nekem? van valami ördögi magában, hogy még ezek a bűnei is vonzanak.
a történet, E 0 az egész úgy kezdődött, hogy kornélnak rossz kedve volt. látta azt a másik nőt, akivel, akibe, akiben egyszer régen, igaz nem is sokáig, de mégiscsak. és erről eszébe jutott, hogy ő most már soha, senkivel, senkibe, senkiben, és ez a gondolat szomorúvá tette. nem a jövő ijesztette meg, hanem a múlt, hogy mennyi mindent tett és nem tett meg, mennyi minden nem ugyanolyan, és nem volt benne biztos, hogy mi lett volna azzal a másik nővel, akivel kis ideig ugyan, de mégiscsak. öregszem – gondolta kornél, beleivott a kávéjába, és eldöntötte, megkérdezi őt is mit gondol minderről, hogy biztos-e a biztosban, és tényleg ezt akarja-e. nemsoká rájött, hogy ez nagy hiba volt.