Nyúl Kornél

mindnyájan megbotlunk néha – segítette fel kornél a lányt. de hogy pont előttem essen térdre! tudhatná, hogy azt nem szabad

kornél hazafelé ment, miközben a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok. és arra gondolt, holnap megint látja a boldogságot: lágy lesz, szőke lesz és fél mázsa

egyre csak bolyongtak az utcákon, mint az őszi szél. ők, a tres marias. meg-megálltak néha, s megkérdezték az embereket: ¿dónde está la felicidad? kornél csak egyszer találkozott velük. tőle is csak egyre az kérdezték: ¿dónde está la felicidad? kornél csak annyit mondott: lo estoy buscando también. majd ment velük egy darabig, de aztán más dolga volt. és ők még mindig bolyonganak valahol, és azt kérdik az emberektől: ¿dónde está la felicidad?

meddig utazik? – kérdezte kornél mellé ülve az idős néni.ki tudhatja azt, csókolom? ámbár a jegyem a szomszéd faluig szól.mi lesz ott?búcsú, csókolom, búcsú.kitől kedves?a nyártól, tetszik tudni. köszöntik az őszt.a néni is ősz volt, lehet hogy félreértette. vagy csak azon gondolkodott, vajon tényleg, meddig is utazik még. aztán már nem is szóltak egymáshoz, bár kornél szívesen elmesélte volna, hogy a bucsú ezúttal édes találkozás.

baszd csak meg nyugodtan! azt hiszed, nem tudom, hogy ezt akarod, azt hiszed, nem tudom, hogy érte csorog a nyálad? de azért hadd mondjak el valamit: azt hiszed, jó ez nekem, azt hiszed direkt vagyok ilyen? azt hiszed én nem akarok tetszeni neked? azzal becsapta maga mögött az ajtót, majd valamit kivűlről még hozzá is vágott. nemsoká a kulcs is csörgött a bejárati ajtóban. kornél meg csak ült, és arra gondolt: vajon az a másik is ilyen lenne? milyen lenne?