a történet, O 
2 már csak az álmaidban, csak ott voltam fiatal, szép és boldog, sóhajtott szomorúan O. már nem vagyok más, csak magam, már nem vigasztalhat a tudat, hogy legalább te olyannak álmodsz, amilyen mindig is szerettem volna lenni.
a történet, O 0 régen csak veled álmodtam, mondta kornél O-nak, most már más arcát látom, ha veled álmodok.
a történet, O 1 kornél végül bevalotta O-nak, hogy szerelmes belé. levélben. először arra gondolt, hogy verset ír, és azt küldi el.
Szeretlek, mert szeretni akarlak.
Egészen akarlak magamnak.
Ezért semmit sem adhatok,
csak néhány ócska kacatot:
hitem,
szívem,
viszem utánad
szerelmem,
kedvesem
légy,
hisz te vagy a lét.
de végül a verset közhelyesnek gondolta, és erről is írt egy verset.
a történet, O 0 kornél gyakran dúdolgatott egy dalt magában, ha O-ra gondolt. és ilyenkor O is olyan lett, mint a dal, új alakot öltött, tán szebbet is, mint a régi.
a történet, E, O 14 ha lennének még rendes cigányok, kornél ezt húzatná:
Hosszú útról visszatérni nem lehet.
A szerelmet eltitkolni nem lehet.
Mer’ a szerelem szélesebb a a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.
És akkor zokogna, és O-ra gondolna, meg E-re, meg a nőkre, és úgy gondolná, hogy árván az az út sem lesz már olyan hosszú