a történet, Nők 
0 viszzajött hozzám – mondta kornél a nőnek – és megint enni kér és szállást kér. és én megint enni adok, megint szállást adok, megint ágyamba fektetem. és maga majd újra elhagy engem.
tudja, kornél, azért van ez, mert szeretem. még a szenvedéseit is.
a történet, Nők 0 betértem hozzád, kornél. és te enni adtál nekem. és tiszta ruhát adtál nekem. és szállást adtál nekem. és ágyadba fektettél.
és reggelre hűlt helyemet találtad, kornél. mert ez vagyok én: égiekkel kacérkodó földi tünemény.
a történet, Nők 0 na azt már nem! – csattant fel a nő – az alsóneműimhez semmi köze.
sajnálom, hölgyem – felelte kornél – parancsom van. bensőmből vezérel.a nő megadóan sóhajtott, és kornél lassú, kimért mozdulatokkal nekilátott a kutatásnak. biztos kézzel indult útnak, tudta mit keres, és amikor meglelte, mindketten tudták, kincset talált.
ahogyan te ismersz,
olyan csak neked vagyok
amikor rám gondolsz,
egészen tiéd vagyok
emléket, lehet,
csak benned hagyok
a történet, O 0 egyszer, amikor tűnődve, meg-megállva sétált a korzón, kornél összetalálkozott egy lánnyal. O rég elfeledett szőkeségére emlékeztette, ezért megkérdezte hát tőle: Maga másra hagyná a mosott ruhát értem?
a lány adott neki egy pofont, majd továbbállt, és kornél ebből tudta, hogy ennek a kapcsolatnak nics jövője.