a történet, E 
No Comments világvége
kiültünk a világ végére, együtt lóbáltuk a lábunkat, emlékszel?, kérdezte kornél. a szerelem olyan volt, mint egy dió, amit nekünk kell megóvni a varjaktól.
miért pont a varjaktól? – kérdez vissza.
mert ez jutott eszembe a varjakról az ablak előtt. itt ülnek a fán, és épp egy madárfészket szednek széjjel.
akkor a világ mégiscsak inkább egy madárfészek. – mondja, s meredten bámulja a fekete felhőt. félek tőlük. a varjaktól. és egy nagyot tapsol, hogy elrepüljenek.
várj, nem is úgy volt, most már emlékszem. te álltál a világ végén, kezedben a dióval. vagy a fészekkel – veti közbe. vagy a fészekkel. – helyesel kornél . ott álltál, és ugyanígy elhessegettél. tőlem is féltél? mint a varjaktól?
ja, nem. – vonja meg a vállát. egyszerűen csak nem szerettelek.